Nem szeret a középpontban lenni, most mégis a szakma és az emberek szeme elé került a Semmelweis-napon, mert kitüntették. Nem is akármilyen díjat, az „Abony Város Egészségügyéért” kitüntetést vehette át Egediné Urbán Zsuzsanna, a 3. sz. háziorvosi körzet asszisztense. Őszintén hiszem, hogy nem várt és nem számított ilyen elismerésre, mert csak csendben teszi a dolgát a háttérben, de maximális odaadással. Munkájáért nem vár cserébe hálát, mégis folyamatosan érzi azoktól, akikkel törődik, és akiket segített a gyógyulás útjára lépni. A betegek mosolyából, tekintetéből, szeretetéből merít erőt ahhoz, hogy tovább folytassa hivatását.Darányi Erika: Gratulálunk a kitüntetéséhez. Szakmai pályafutása igen sokszínű, mellette pedig folyamatosan képezte magát. Hosszú évek óta a 3. sz. háziorvosi körzetben tevékenykedik, mellette pedig házi betegápoló is. Meséljen a szakmai útjáról!
Egediné Urbán Zsuzsanna: Asszisztensként kezdtem a pályafutásom Romhányiné Dr. Balogh Edit körzeti orvos mellett, majd az első gyermekem megszületése után a Városi Laboratóriumban helyezkedtem el. Aztán elvégeztem a fizikoterápiás képzést, és a második gyermekemet is megszültem, majd az Egészségmegőrző Központ fizioterápiai részlegén találtam magam. Megszereztem a házi betegápolói képzést is, majd „hazakerültem”, az Abonyi Lajos úti rendelőbe, ami mindig is a bázisom volt, de más területeken is igyekeztem megállni a helyem.
D. E.: Több, mint 30 éve asszisztens az Abonyi Lajos úti rendelőben, jelenleg Dr. Gorszky Tivadar háziorvos mellett. 10 évig dolgozott együtt Romhányiné Dr. Balogh Edit körzeti orvossal. Az orvosok változtak, de Ön hűséges maradt a betegekhez. Mi motiválta, motiválja a munkája során? Kötődik a betegekhez?
E. U. Zs.: A hosszú évek során valóban voltak változások az orvosok személyében, de én itt „ragadtam”. (nevet) Az emberek szeretete és a munkaszeretet motivál, semmi más. Szeretek másokon segíteni, és mindig a betegek voltak az elsők. Nem kell hálát várni, a hivatásunkat kell gyakorolni. Én azt a tanácsot kaptam, hogy amit csinálsz, azt csináld tisztességesen, becsületesen. De úgy gondolom, hogy nem hálátlanok a betegek. A hosszú évek alatt természetesen kötődések is kialakultak közöttünk, bizalmasan megosztanak velem olyan dolgokat, amit csak nekem mondanak el. Engem is megvisel, mikor egy-egy betegem meghal. Ez természetes érzés, a több éves, évtizedes kapcsolatok során.
D. E.: Az orvos-páciens, asszisztens-beteg kapcsolata egyrészt bizalmi, sok esetben előfordul, hogy a beteg csak jó szóra, beszélgetésre vágyik. Egyetért ezzel?
E. U. Zs.: Igen, abszolút így van. A betegek sokszor elmondják a panaszukat, azzal megkönnyebbülnek, és megoldódnak a problémák. Ha valaki megtisztel azzal, hogy megosztja velem a baját, az csak kettőnkre tartozik.
D. E.: Mennyire valósak a problémák, melyekkel az emberek felkeresik az orvosi rendelőt? Mi a véleménye az öndiagnózisról?
E. U. Zs.: Előfordul, hogy valaki konkrétan tudja, állítja, hogy mi a baja. Őket is meg lehet győzni, ha nem úgy van. Olyan betegem is akad, aki hetente kétszer bejön, megnézem a vérnyomását, a vércukrát, megmondom neki, hogy olyan jó az eredmény, hogy könyvbe lehetne írni, és akkor megnyugszik.
D. E.: A kor előrehaladtával automatikusan kell a betegségekkel számolni?
E. U. Zs.: Nem kötelező, hogy így legyen. Az is gond, hogy túltápláltak vagyunk, és nem mindenki él olyan körülmények között, hogy tudja tartani a diétát. Sajnos az egészséges táplálkozás nem mindenki számára elérhető.
D. E.: Az elmúlt évtizedekben sokféle embertípussal, betegséggel találkoztak az orvosi rendelőben. Voltak kirívó vagy emlékezetes esetek? Akár pozitív, akár negatív?
E. U. Zs.: minden előfordult. Nagy öröm például, amikor egy lábszárfekély begyógyul. Az előbb éppen egy 95 éves bácsitól jöttem, akinek rendbe jött a lába, - persze az érsebész is ott állt mögötte. Ez is nagy öröm és elismerés volt számomra, hogy megköszönték a munkámat. Ami még kirívó, az a halál. Volt, akihez kimentünk, újraélesztettük, de nem sikerült visszahozni. Nekünk sem természetes a halál. Egy-egy beteg elvesztésén úgy tudom túltenni magam, hogy beszélgetünk róla a családommal. A férjem nagyon jó hallgató társ, nem kérdezi, hogy ki volt, hogy volt, csak elmondom neki az esetet, persze név nélkül, és megkönnyebbülök. Segít még a hit, hogy hiszek abban, hogy a legtöbb esetben meg tudjuk oldani a problémákat és meggyógyíthatjuk az embereket.
D. E..: A rendelőn túl mivel tölti legszívesebben a szabadidejét?
E. U. Zs.: A családommal. Nagyon szeretek olvasni és kirándulni. Szeretem a jó filmeket is, ami kikapcsol, szórakoztat. A Balogh doktornővel a mai napig tartjuk a kapcsolatot, vele havonta egyszer, kétszer elmegyünk kettesben moziba, és megnézünk egy jó kis lírikus filmet. (nevet)
D. E.: Ha ideje engedi, megmérné a vérnyomásom?
Interjú és fotó: Darányi Erika
Abony Város Önkormányzatának Képviselő-testülete május 26-i zárt ülésén döntött az „Abony Város Egészségügyéért” kitüntetés adományozásáról, melyet kiemelkedő, becsületes, lelkiismeretes több évtizedes szakmai munkája elismeréseként 2016-ban Egediné Urbán Zsuzsanna asszisztens, házi betegápoló vehetett át. |
Kapcsolódó hírek:
0
