Amilyen természetesen ráérzett a gokartozás csínjára-bínjára, olyan rögös volt az abonyi ifj. Tóth Sándor, „Sanci” útja a madridi világbajnokságra. Még nem is volt jogosítványa, amikor már sikert sikerre halmozott a hazai versenyeken.RIPORT * Hiába vívta ki a világversenyen való indulás jogát magyarországi eredményeivel, a kiutazás és szereplés anyagi feltételei nem voltak adottak számára. Ráadásul, itthon világszintű pálya sem állt rendelkezésére, hogy gyakorolhasson. Mindezek ellenére az abonyi Tóth család elhatározta: minden követ megmozgat, hogy a tehetséges fiú megmérettethesse magát a világ legjobb gokartosai között. Mintegy kilenc hónapjuk volt arra, hogy előreteremtsék a szükséges anyagi fedezetet: az ügy érdekében még támogatói rendezvényt is szerveztek.
A fotóra kattintva képgaléria nyílik!
- A kiutazás előtt két nappal még nem volt biztos, hogy meglesz a szükséges pénz - kezdi Tóth Sándor, Sanci édesapja. - Támogatásban bízva rengeteg szponzorjelöltet kerestünk meg az elmúlt időszakban. Volt, aki rögtön nemet mondott, volt aki igent, de olyan is akadt, aki igent mondott, utána pedig elérhetetlenné vált. Ezt nehéz volt megélni emberileg. A sok támogatásnak köszönhetően végül még egy fagyi is belefért a keretbe - részletezi a vébére való kijutás nehézségeit a családfő.
A fiatalkorú tehetséget természetesen az egész család elkísérte Madridba, hogy a több mint egyhetes versenyen mindenben segíthessék. Csupán néhány napja érkeztek haza a spanyol fővárosból, még nem is tudtak igazán visszaállni a régi kerékvágásba. Ahogy mesélnek, érződik, hogy nem mindennapi élményeket és tapasztalatokat szereztek. Bár itthon is nagyon meleg van, a spanyol éghajlatot nehezen szokták meg.
- Akklimatizálódni kellett, mert a száraz meleg nagyon megviselt, de a végére már egész jól alkalmazkodtunk - meséli Sanci.
Ám a fiatal abonyi gokartosnak nemcsak a meleggel, hanem 199 versenyzővel is meg kellett küzdenie, köztük számtalan többszörös világbajnokkal is. A „viadal” öt napig tartott, melyet szintén ötnapos szabadedzés előzött meg.
- Minden nap két időmérő edzés és két verseny várt a versenyzőkre. Négy nap volt a selejtező, kétnapi verseny eredményei után minden második nap este eredményt hirdettek. Pontokat kaptak a helyezésekért, és plusz pont járt például a pole pozícióért vagy a versenyen futott leggyorsabb körért. Ezeket gyűjtötték a versenyzők, és aki a nyolc verseny végén a legjobb 64-be bejutott, mehetett tovább, a többiek pedig elköszöntek a vébétől. Nem volt egyszerű, de továbbjutottunk - magyarázza az apuka.
A 17 éves fiú, aki három éve ült először gokartba (!), a világ legjobb 64 gokartosa közé versenyezte be magát, sőt egy ezüst- és egy bronzéremmel lett gazdagabb. Nem csoda hát, ha nagyon elégedettek az eredményeivel.
- Megmondom őszintén, hogy nem számítottunk ilyen jó eredményre. Itthon sokan kérdezték, hogy mit várunk? Mondtam nekik, hogy az első kétszázban biztosan benne leszünk (nevet), de ha a legjobb 60-64 közé bekerülünk, nekem az már a legteteje. Ez sikerült! Hazaérve, átértékelve az egész versenyt, úgy gondolom, hogy Sanci tiszta tempóban és tudásban bekerülhetett volna a legjobb 32-be, talán még a szuperdöntőbe is, ha nincs az a sok apróság, pl. hogy kilökik, megforgatják, illetve a saját hibából adódó stop&go büntetések. Ezeket utólag már nem sajnáljuk, mert kárpótolt minket a két világbajnoki futamon elért érem, amivel Magyarországon nem sokan büszkélkedhetnek: jelenleg összesen talán csak hárman, köztük az egyik a fiam - mondja Tóth Sándor.
Sándor nagyon büszke a fiára
Abony.hu fotó: Szilágyi Tamás
Míg a magyarok többségének a gokart csupán egy extrém hobbi, külföldön, pl. Hollandiában és Belgiumban komoly anyagi ráfordítás mellett edzhetnek a fiatalok.
- Hihetetlen nagy nevekkel (Ruben Boutens, Rico Haarbosch, Mathias Grooten stb.) versenyeztem, de nem az volt az elsődleges cél, hogy „megverjük őket”, hanem hogy lekövessük és tanuljunk tőlük - mondja az ifjabb Tóth. - Olyan ellenfelek mellett tudott bizonyítani Sanci, akik már nagyon régóta űzik ezt a sportot, minden feltétel adott számukra, és emellett még nagyon-nagyon tehetségesek is - teszi hozzá Sanci apukája. - A belgák, a hollandok kimondottan gokartos nemzetek, ezért ők kimagaslanak a mezőnyből. Magyarországon nincs olyan nehézségi fokú pálya, amelyen készülni lehetett volna, ezért három alkalommal is kimentünk Pozsonyba. Nekünk ennyi felkészülés jutott. Ezek tükrében úgy gondolom, még szebb az eredmény - magyarázza.
Az ifjú gokart csillag sokat tanult és tapasztalt a versenyen, ahol egy nagyon nehéz összetételű, egy kilométeres, kétszintes pályán kellett számot adnia tudásáról.
- A vébén kiderült, hogy a többiek hogyan is mennek, és a pálya is teljesen más, mint Magyarországon, sokkal nehezebb. Voltak olyan kanyarok, amiket még soha nem láttam - mesél a nehézségekről. - Próbáltam nem beleszólni, de azért kívülről igyekeztem egy kicsit segíteni - ékeli közbe az apuka. - Például, hogy mikor jöjjön ki a boksz utcába, hogy jó helyre tudjon visszamenni. Egyébként ezt általában ügyesen megoldotta magától, de előfordult, hogy jeleztem neki. A pályabírók nagyon szigorúak voltak. Bár büntették a legjobbakat is, úgy éreztük, hogy nekünk talán egy kicsit könnyebben adták a bírságokat.
Sanci elmondása szerint nem fáradt el a versenyen, inkább az volt egy kicsit megterhelő számára, hogy a gokarttal kelt feküdt majd’ egy hónapig.
- A versenyzés annyira nem vette el az energiámat, hanem inkább az volt fárasztó, hogy előtte vagy 2 és fél hétig minden nap a gokartban ültem. Gyakorlatilag gokartoztam és aludtam, így a vége felé már nem kívántam, hogy beleüljek - így Sanci. - Összességében nagyon klassz volt a világbajnokság, rendben volt az egész lebonyolítás, a versenyzői közeg, Sanci rengeteg emberrel barátkozott össze. Abból is látszik, hogy Sanci „letett valamit az asztalra”, hogy a főszervező már az első napokban megjegyezte a nevét, úgy mondta: „Szándor”. Nagy kérdőjelek voltak bennünk, hogy a magyar pályákról kimegyünk, de úgy gondolom, megmutattuk, hogy ott a helyünk, és nem a „valahol futottak még” kategóriában végeztünk, hanem abszolút túlteljesítettük a saját elvárásainkat is - osztja meg véleményét Tóth Sándor.
A fiatal gokartozó még alig tért haza vébéről, máris új kihívások, feladatok várják. Ezen a hétvégén magyar bajnokságon vesz részt, ami inkább egyfajta „öröm gokartozás” lesz számára. Az eredményes világbajnoki szereplése alapján pedig meghívást kapott a jövő februári hollandiai Európa Bajnokságra, és a jövő nyári lengyel vébére, amelyekre máris kezdenék a felkészülést.
- Ha meg tudjuk oldani, és a szponzorainkkal is tudunk előrelépni, akkor mindkét versenyen indulunk. Az ő támogatásukon múlik minden, még ha nem is olyan nagy pénzekről van szó, de nagyon nehéz összeszedni. Ha a felkészülésre is sikerülne gyűjteni valamennyit, az már tényleg a netovábbja lenne mindennek. Szeretnénk kimenni Pozsonyba gyakorolni, vagy esetleg Ausztriába. Miután két érmet is fel tudunk mutatni világbajnokságról, bízom benne, hogy könnyebb lesz támogatókat szerezni. Szerencsére vannak olyan partnerek, akik már most jelezték, hogy továbbra is biztosítják a támogatást. Most ezek a céljaink, hogy Sanci minél többször nemzetközi vizeken szerepelhessen, mert ezeken a futamokon nagyon sokat lehet tanulni - állítja Tóth Sándor.
Nagy könnyebbséget jelent számukra, hogy saját gépekkel dolgozhatnak és a Bognár Gokart Parkban annyit edzhetnek, amennyit akarnak.
- Pista bácsiék örülnek, ha megyünk, és nagyon örülnek az eredménynek is - vélekedik a családapa. - Mi a nyársapáti parkot hazai pályának tekintjük, hiszen onnan indultunk el. De büszkeséggel tölt el, hogy a park 13 éves fennállása óta Sanci az első, aki komoly eredményeket ért el.
Kívánjuk, hogy a sikerszéria tovább folytatódjon, és minden álma váljon valóra a tehetséges, abonyi fiatalembernek!
Riport: Darányi Erika
Abony.hu fotók: Szilágyi Tamás
0
