Jandácsik Pál jelenleg az Abonyi Lajos Művelődési Ház, Könyvtár és Múzeumi Kiállítóhely egyik munkatársa, de a környékbeli emberek ismerhetik az abonyi színházi életből is, hiszen a Bihari Színkör és Bihari Gyerekszínház tagjaként 2007-től több szerepet is megformált (pl. Róka – Pinokkió (2011), Ká – A dzsungel könyve (2012, 2013), Laborc – István, a király (2014), Pilátus – Jézus Krisztus Szupersztár (2015). Az írói út kezdetén áll most a közelmúltban kiadott könyvével.

HH: A közelmúltban kiadott, „Állatok maszkabálja” című könyved az első, vagy van több is, csak még ezt sikerült kiadatni?

JP: Volt több próbálkozásom. Az országban a jelenleg két legismertebb kiadói út a magánkiadás és a hagyományos forma. Nekem is volt két magánkiadású regényem, illetve egy novellám jelent meg egy pályázat során antológiában, de nem hozta meg számomra azt a sikert és elismerést, amire vágytam. A magánkiadásban is lehet nagyon szép eredményeket elérni. Ezt mutatja Borsa Brown „Az arab” sorozata is. Az író ebben az esetben szerkesztője, marketingese a saját alkotásának, tehát különféle egyéb kompetenciákkal is kell rendelkeznie. Az én ilyen próbálkozásom 6 éve volt, ám akkor még nem voltam eléggé érett hozzá. A hagyományos kiadás esetében a kiadó biztosítja a megfelelő háttér-országot a szerzőnek, de nagyon nehéz ez az út is. Tudni kell, hogy a kiadók is túlterheltek, emberhiánnyal küzdenek. Naponta 2-3 kéretlen kéziratot kapnak, ami évente körülbelül 1000 mű, aminek az elolvasása, elbírálása idő- és energiaigényes. Így a kiadók sok esetben nem tudnak válaszolni sem, illetve kéziratokat sem fogadnak, csak „pályázati időszakban”.

 

HH: Hogy “fedeztek fel”, vagyis hogy lett egy kiadott könyv az írásodból?

JP: Egy ilyen „pályázati időszakban” történt. Több kiadónál is próbálkoztam 2015-ben ezzel a kézirattal, sajnos eredménytelenül. De nem adtam fel. Folyamatosan csiszoltam a művet, több próbaolvasóval elolvastattam, akik észrevételeikkel segítették a munkámat. A nyár hozta meg az áttörést. Részt vettem az Athenaeum Kiadó szerzőválogatóján, ahol sikeresen szerepeltem. A legjobb 4 közé került a kéziratom, azonban még így is fél évet kellett várnom arra, hogy kiadott regény válhasson belőle. Sok türelem, kitartás, illetve rugalmasság kellett hozzá. Ha egy kiadó – jelen esetben az ország egyik legnagyobbja – el kezd foglalkozni egy kézirattal, az onnantól kezdve nem csak a szerzőé. A kézirat az íróé, a regény az olvasóké lesz. A kiadó feladata, hogy ezt a dolgot beteljesítse. A kéziratot szerkesztő gondozza, korrektor, vagyis megfordul néhány ember kezében, amíg az olvasóéba kerül. De ez a záloga a jó és minőségi végeredménynek. Miután zöld utat kapott a kéziratom, a szerkesztőmmel nagyon gyorsan összeállítottuk a végleges verziót: két hét folyamatos munka volt. Mivel főállásom van, így a késő délutáni, éjszakai órákban dolgoztam rajta, megesett, hogy este 11-kor kaptam meg az új adagot. De a munka kifizetődő volt és a szerkesztést is nagyon élveztem. Valóra vált az álmom: a könyvem ott van valamennyi könyvesbolt polcain.