
Pintérné Simon Szabina, az Abonyi Lajos Művelődési Ház igazgatója köszöntötte Romhányiné Dr. Balogh Editet, Abony város polgármesterét, Kelemen Tibor aljegyzőt, Dorogi Sándort, Balatonszárszó polgármesterét, Habony István városi képviselőt, Abony Város Önkormányzat Képviselő-testületének tagjait, Varga István özvegyét, Pannika nénit, a családtagokat, a debreceni ismerősöket és az ünneplőket.
A képre kattintva megtekinthető az esemény fotógalériája!

Varga István özvegye, Pannika néni meghatódva mondta el, hogy nagy öröm érte, amikor megtudta, hogy a sportcsarnokot férjéről fogják elnevezni. - Nagy öröm ez a családunknak. Nagyon sajnálom, hogy ő nem érhette meg, mert úgy érzem, hogy ez a legmagasabb kitüntetés, amit sportoló megkaphat. Pannika néni a megismerkedésről is beszélt. „Pista a Kálvin úti, én pedig a Szelei úti iskolába jártam. Ő ott kézilabdázott, én itt. Nem szerettük egymást. Mindig mondtuk, hogy jönnek a Kálvin útiak, a Varga Pista. Nagyon utáltuk, hogy mindig ők győztek. Aztán mégis szerelem lett belőle. Mondhatom, hogy igazi gyerekkori szerelem a miénk - mondta mosolyogva az abony.hu-nak.”

Az általános iskola befejezése után 15 évesen három műszakban dolgozott a téglagyárban. A munkaidőn túl a labda kimondhatatlan élvezetet nyújtott számára. Az eleinte ügyetlen fiú gyorsan fejlődött, felfigyeltek rá. Miután bevonult katonának, a seregben a katonai válogatott tagja lett. Tehetségesnek találták, leigazolták. A Honvéd ez időben egymás után három bajnokságot nyert. Lala részt vett három világbajnokságon, a 72-es müncheni olimpián, majd 1976-ban a montreali játékokon.
Közben Budapestet otthagyva családjával együtt Debrecenbe költözött, ahol a Debreceni Dózsába igazolt. 1975-ben meghatározó tagja volt az első vidéki bajnokcsapatnak, a Debreceni Dózsának. A Debreceni Dózsa kézilabda csapatról szóló korabeli feljegyzések egy-egy hazai mérkőzésen több, mint tízezres szurkoló gárdáról számolnak be. Ha a Debreceni Dózsa otthon játszott, kiürült a város. Ekkora nézősereget a csapat, de főleg Varga Pista szenzációs játéka vonzott. 1975-ben Varga Pistát sportteljesítménye alapján az év játékosának választották és meghívták a világválogatottba.
Varga István neve fogalommá vált. Igazi őstehetség volt. Zseni, mondják, akik látták kézilabdázni. Ugyanakkor zabolázhatatlan, nehéz természetű ember hírében ált. Életének gyakori kacskaringói ellenére mindenki tisztelte benne azt a konok kitartást, megalkuvást nem ismerő megszállottságot, amellyel kivételes fizikai adottságaira építve világszínvonalú teljesítményt mutatott fel. Zseniális adottságú ember volt, aki mindig győzelemre tört, hogy a pályán nyerjen, annak mindent alárendelt. Nehezen kezelhető volt, de a leginkább tiszteletreméltó benne, hogy nem akart és nem is tudott veszíteni. A 4-es számú mez egykori viselőjére, Varga Istvánra ma úgy emlékezünk, mint
- Világválogatottra,
- Európa válogatottra,
- 126-szoros magyar válogatottra és a válogatott mezben
- 882 gól szerzőjére
Varga Pista sport-életútjának állomásai:
Abony - Budapesti Honvéd – Debreceni Dózsa, majd a magyarországi sportpályafutás után 12 évig Németországban játékosként, majd edzőként tevékenykedett. Hazai színekben
- két olimpián
- három világbajnokságon vett részt
- háromszor a Budapesti Honvéd
- egyszer a Debreceni Dózsa színeiben ünnepelhették, mint bajnokcsapat tagját.
Az Ő áldozatos munkája is arra utal, hogy nemzeti sportunk gondozásában nemcsak a hivatalos és szakmai szervezeteknek, hanem a személyes feladatvállalásnak is igen nagy szerepe van. A köszönet, mely szóval mondatik, nem egyéb, mint üres hang. A valós köszönet csak a tett által, csak teljesítés által bizonyíttatik be. Ő bizonyított a pályán és felnőtt fejjel a tanulásban is. A kézilabda sport nagy legendája 1994-ben a Magyar Köztársaság elnökétől a Magyar Köztársaság Érdemrend Tiszti Keresztje kitüntetést vehette át. Elismerték.
Szülőföldjével, Abonnyal, egykori játékostársaival soha nem szakadt meg kapcsolata. Szívesen jött és tartózkodott Abonyban. Személye, az évek alatt felnövekvő generációk és a ma kézilabdázói előtt is fogalommá, példaképpé vált. Magam is nagyon jól emlékeszem sportpályafutásának Abonyban megrendezett utolsó búcsú mérkőzésére, ahol valamennyi korosztály láthatta őt a pályán, gyönyörködhetett elkápráztató játékában.
Most, amikor intézményt nevezünk el róla, önzetlenül is felvetődik a kérdés: Mit hagyott Varga István a sportoló, kézilabdázó az utódokra? Válaszom: Világos célt, mérhetetlen kitartást, szorgalmat, akaraterőt, amellyel nem csak Varga István útja volt kikövezve, hanem a mai sportolóké is. Csak élni kell vele.
Ilyen gondolatok, nosztalgiák motoszkáltak bennem, midőn felidéztem Varga István sporttevékenységét. Hirdesse ez a sportcsarnok Varga István nevét és legyen otthona a jövő sportszerető és sportoló abonyi fiataloknak. Az elmondottakkal adózzunk személyének és leplezzük le nevének feliratát.

- Sokan nem tudják, hogy Pista nagyon büszke volt arra, hogy abonyi volt, és Abonyban indult el a pályája. Amikor Németországban dolgozott, meglátogattam néha, és megkérdeztem, hogy mit vigyek neki Magyarországról. Mindig azt válaszolta, hogy abonyi kenyeret, mert ez volt a mindene. Debrecenben is a tenyerükön hordozták Istvánt, sőt a vállukon is, neki mégis az volt a kérése, hogy Abonyban szeretne nyugodni. Varga István nagyon nagy ember volt, nemcsak fizikai szempontból, hanem példakép is volt. Amiről kevesen tudnak, és amit a kézilabda történetében senki nem tudott azóta sem megvalósítani, hogy Pistának volt egy olyan szabaddobás, és 7-es dobó technikája, amelyet próbáltak a németek is ellesni, de nem sikerült nekik. A magyar kézilabdának nagyon sokat adott, az ő fénykorában indult el a kézilabdázás is az országban. A nemzetközi porondon is, mindenhol, mindenki elismerte. Amikor Pista befejezte a kézilabdázást, azonnal edzőnek állt, nem számított neki, hogy fényes klub legyen, Nádudvaron, Hajdúszoboszlón és Ebesen edzősödött. Imádta a gyerekeket, imádta a közönséget. Mindenkinek vannak gyengéi, de azok eltörpülnek nagysága mellett. Úgy emlékszem rá, mint egy igaz barátra. Soha nem éreztette senkivel, hogy mekkora eredményeket ért el a magyar sportban. Azt is kevesen tudják, hogy mindene volt a család, a gyerekei, minden gondolata körülöttük forgott, ami a mai világban nagyon nagy dolog. Nagyon boldog vagyok, hogy sor került erre az avatásra. Legyenek büszkék a fiatalok, akik állnak itt kíváncsi szemekkel, olvassanak sokat Varga Pistáról. Legyen példa az abonyiaknak, és mindenkinek egyaránt.
Pintérné Simon Szabina, a Művelődési Ház igazgatója, és Sárkányné Bálint Mária, a sportcsarnok intézményvezetője köszönetét fejezte ki Guth Andrásnak, Varga István egykori barátjának, hogy felajánlotta a névtábla elkészítését. Megköszönte Mészáros Istvánnak a felajánlott pogácsákat, és virágcsokorral köszöntötték Varga Istvánné, Pannika nénit is.
Varga István világbajnok kézilabdázó tiszteletére kiállítás nyílt a Varga István Városi Sportcsarnok aulájában, mely egy héten át tekinthető meg.
A rendezvényen a Kisfúvósok - a Bihari János Zeneiskola növendék fúvószenekara - közreműködtek, Petrucz György vezényletével.
Darányi Erika
Fotó: Szilágyi Tamás és Borsányi János