Megújul a református temetőben található Abonyi Lajos kripta a Falumúzeum Baráti Körének kezdeményezésére. A síremlék nemzeti örökségvédelem alatt áll, a felújításához szükséges engedélyeket az önkormányzat megkapta.A munkálatokat a KA-FÉM Bt. kezdi el október 30-án. A kripta december 5-ig készül el. Az MBK elnöke, Korbély Csabáné kifejtette, hogy a felújítás a „Várostörténeti Alapból” történik meg, amelyet a városvezetés annak az érdekében hozott létre, hogy megóvja a helytörténeti emlékhelyeket.
Abonyi Lajos az egyik legfontosabb, városunkhoz köthető irodalmi személy. Mellszobra áll a város szívében, nem csak egy út, hanem falumúzeum, illetve összevont intézményként a művelődési ház is az ő nevét viseli. Síremlékét sajnos kikezdte a természet, ezért létfontosságúvá vált a megmentése.
Abonyi Lajos Márton Ferencz néven Kisterenyén született 1833-ban. Kilenc évesen került Abonyba, ahol apja birtokot vásárolt. A kecskeméti református kollégiumban és a pesti evangélikus líceumban tanult, a pesti tudományegyetemen jogtudori oklevelet szerzett.
A forradalom és szabadságharc idején mozgó nemzetőrként tevékenykedett, tanulmányai befejezése után apjánál, majd önállóan gazdálkodott Abonyban. Pest-Pilis-Solt vármegye aljegyzője tisztségét töltötte be 1861-ben, majd járási gyámfelügyelője volt 1867–1872-ig.
Az irodalmi életbe Nagy Ignác vezette be. Első írása 1850-ben jelent meg, amely évtől rendszeresen közölte írásait a Hölgyfutár, a Nővilág, a Budapesti Hölgy-Divatlap, az Ország Tükre, a Fővárosi Lapok, Magyarország és a Nagyvilág. Idillikus regényeiben és elbeszéléseiben elsősorban az alföldi népéletet ábrázolta. Pályája elején és végén történelmi regényeket is írt. Például Az utolsó kurucvilágban a Péró-féle parasztfelkelésnek állított emléket. Eötvös József és Jókai Mór hatására írt nagyregényei a kor társadalmi problémáival foglalkoztak. Kisregényei, elbeszélései gyakran fordulnak a népköltészethez, egyes írásainak népballada adja a vázát. Regényeiből népszínműveket is írt, amelyek közül többnek Blaha Lujza volt a főszereplője. Legismertebb színműve, A betyár kendője évtizedekig szerepelt különböző színházak repertoárjában. A folklór szeretete élete végéig elkísérte: a Kisfaludy Társaság megbízásából igen sok népdalt jegyzett le. Neki köszönhető – többek között – a Kodály Zoltán Háry Jánosából ismertté vált, Sej, Nagyabonyban csak két torony látszik című dal lejegyzése.Abonyi Lajos a 19. sz. vége és a 20. sz. első éveinek egyik legnépszerűbb írója volt, kortársai életművét Jókai Mór és Mikszáth Kálmán munkásságával vetették össze. Tagja volt a Kisfaludy és a Petőfi Társaságnak is. Halála után tíz éven belül megjelent húszkötetes életműsorozata, amely közül többet a Révai magyar klasszikusai könyvsorozatban is kiadtak. Művei sajnos a két világháború között kikoptak a magyar irodalmi közéletből: igen részletező, sokszor dagályos stílusú regényei, elbeszélései nem könnyű olvasmányok, parasztábrázolásai, népies idilljei és népszínművei gyakran kerülik a drámai összecsapások végső kiélezését. Munkáiban fellelhető népszokások, babonák, egyéb megfigyelések saját gyűjtésén alapultak, ezért írásainak döntő többségét a mai folkloristák is haszonnal forgathatják. Távol tartotta magát a főváros irodalmi életétől, szinte egész életében abonyi kúriáján tartózkodott, ahol viszont vendégül látta a magyar irodalmi és színházi élet legismertebb képviselőit, többek között Arany Jánost, Balázs Sándort, Szigligeti Edét, Blaha Lujzát és Jászai Marit is. Jókai Mór is gyakran időzött a Márton családnál: ő volt fiának, Márton Lajosnak a nevelője. Jókai meg is festette a gyermek Márton Lajos portréját.
Abonyi Lajos 1898-ban halt meg.
Cikk és fotó: Jandácsik Pál
(A nagyításhoz kattintson a képre!)
0
