INTERJÚ * Tizenegy évvel ezelőtt az abonyi Sass Tamás elment a barátaival a szomszéd városba bowlingozni. Akkor még nem sejtette, hogy ez lesz az új szenvedélye. Gurítottak egyet-kettőt, majd nem sokkal ezután máris versenyzésen kapta magát. Ma már a Magyar Bowling Szövetség válogatottjának tagja.Stílusosan a közeli bowlingpályára egyeztetünk interjúidőpontot, ahol türelmesen beavat a bábusport rejtelmeibe. Előbb persze felveszi a speciális talppal rendelkező lábbelijét, majd mielőtt odacsúszna a dobáshoz, elmagyarázza, hogy mi a különbség az egyenes- és a kanyargolyó között, aztán a gyakorlatban is szemlélteti. Az első gurítással minden bábu borul – nevetünk – azt mondja: véletlen. Nem hiszek neki.
Miután kiokosít a bowlinggolyók fajtáiról, azt is megtudom, hogy minden versenyző saját bowling golyókkal érkezik meg a megmérettetések helyszínére, amelyek egyébként egyenként kb. 7 kg-ot nyomnak. Mint megtudom, a kezdetben hobbiként induló sportot már eleinte is komolyan vette, és hamar felébredt benne a versenyszellem. A hosszú évek alatt állandó vágya volt, hogy egyre jobb és jobb legyen, így lehet ma már a hatfős magyar válogatott tagja.
- Hét-nyolc egyéni pontszerző versenyen kell részt venni Magyarországon, és az ott szerzett pontok alapján kell bekerülni a legjobb hatba, amiért nagy harc szokott folyni. Idén a tavalyi versenyek eredményei alapján negyedikként sikerült bejutnom a válogatottba – informál.
Speciális "bowlingcipőben" lép pályára
Augusztus közepén Brüsszelben, a férfi bowling Európa Bajnokságon képviselték hazánkat. Erős mezőny, szellemileg megterhelő, hosszú csapatcsapatjáték jellemezte az idei EB-t, de sikerült jobb egyéni eredményt kicsikarnia, mint tavaly.
- Először egyéniben a 218 induló közül kellett a legjobb 4 közé jutni, aztán jött a páros, a trió végül a csapatjáték. Mindegyik felállásban hat kört kellett dobni, és a pontok alapján minden versenyszám után kiosztották az érmeket. A legnehezebb dolgunk csapatban volt, mert hiányzott a játék ritmusa, és nagyon kellett koncentrálni, hogy már az első gurításnál eltaláld az összes fát, vagyis „strike” legyen - avat be az EB kulisszatitkaiba.
- Első nap három kört dobtunk 4 óra hossza alatt, ami szellemileg nagyon megterhelő volt. Szintén nehezítette a játékot, hogy ilyenkor az országok legjobb 218 játékosa vonul fel, akiket úgy hívnak, hogy pörgető művészek, és bizony lejátsszák az olajat a pályáról, feltolják teljesen a végére, és ilyenkor ehhez igazodni kell. Egy-egy dobás sorsdöntő lehet, és egy-egy hiba végzetes. Odakint van 500 igazolt játékos, itthon 80. Mondanom sem kell, minden számban a skandinávok nyertek. Ők a világ legjobb bowlingosai. Elégedett vagyok az egyéni helyezésemmel, trióban pedig két másik társammal sikerült megdobnunk a magyar csúcsot is. Úgy gondolom, hogy nem vallottunk szégyent – mesél az eredményekről.
Így kezdődik minden
A fortélyokra természeten a mögötte álló évtized alatt jött rá, mint mondja, elleste az apró trükköket a jobb játékosoktól, a tévéközvetítések vagy a versenyek során. Persze érzék is kell hozzá, ami szerencsére neki az első perctől kezdve a birtokában volt. Nem volt rest tanácsot kérni tapasztaltabb játékosoktól sem, hogy minél jobban tökéletesítse tudását.
- 2006-ban kezdtem el játszani, 2011-2012. között volt egy kisebb kihagyásom, mert elfáradtam, és úgy éreztem, hogy pihennem kell. Kb. fél évig nem játszottam, aztán visszamentem, és nyertem, pedig nem is készültem rá – újságolja büszkén.
Nagyon összetett sportról van szó tehát, amit versenyszerűen nagyon nehéz űzni. Nézni könnyű, csinálni már kevésbé, de talán így van ez az összes sporttal, mindegyiknek megvan a maga szépsége és nehézsége.
- Kényelmes sport: nem ázol, nem fázol, szép ruhában vagy, és még jól is szórakozol – mondja Tamás. Kérdésemre azt is elárulja, hogy kedvenc kupáját a Mesterek Tornáján szerezte. - Életem egyik célja a Mesterek Tornáját megnyerni, - ez a csúcs - de a második hely is jó, örültem annak is. Abbahagyni nem akarom, amíg lehet, csinálom. Kikapcsol, jó a közeg, jó a többiekkel játszani. Fontos a koncentráció is. De érdekes, hogy a koncentrációra a sportlövészet tanított meg, ahol teljesen ki kell zárni a külvilágot, mert óriási a hibalehetőség. Tehát, „le kell jönnie a redőnynek.” – meséli.
"Egy-egy dobás sorsdöntő lehet, és egy-egy hiba végzetes."
Nem átlagos sportot és hobbit választott magának Sass Tamás, aki egyébként a hétköznapokban elfoglalt cégvezető a Pintér és Társa Kft-nél és kétgyermekes apuka is. Mint kiderült, imád sportolni, mindig aktív és mozgásban van, ezért sokszor nem jut annyi ideje a családjára, amennyit szeretne velük tölteni. Élete párja viszont elmondása szerint pont azt szereti benne, hogy mindig nyüzsög.
- Sokszor mondom a barátaimnak, hogy néha gyerünk már el bowlingozni, de ne versenyezzünk, mert ez annyira más, fogsz egy egyenes golyót, odaállsz és eldobod. Az emberek általában ezt csinálják. Ez manapság nálam nagyon ritka, a baráti társaságommal is ritkán jutok el. A hároméves kisfiam már most él-hal a játékért, ezért be kellett szerezni neki két készletet. Csak úgy lóbálja a karját! Én persze nem szeretném, hogy bowlingozzon, legalábbis versenyszerűen. A lányom, Blani a bowlingpályán nőtt fel, olyan pici volt, hogy a táskán vittem. A fiam, Bende egy igazi stramm fickó. Ég és föld a két gyerek. Bende még el sem bírja a golyót, de már viszi. Blani nagyon kitartó és ragaszkodó, ha elkezd valamit, azt szívvel-lélekkel csinálja. Hat éves kora óta kézilabdázik, nagyon jó labdaérzéke van, de inkább az úszás felé hajlik. Ezt nem tőlem örökölte, mert én meg a víz utáljuk egymást, ők hárman otthon viszont imádják a vizet.
Ahol minden eldőlt...
- A család persze néha kicsit nehezen viseli, hogy többféle sportnak is hódolok, így keveset vagyok otthon. Járok vadászni, vasárnaponta kézilabdázok, de hobbiszerűen, két éve elkezdtem a sportlövészetet is. Leigazolt játékos vagyok Pesten, néha szoktam versenyezni, de a bowling az első. Mindezek mellett pedig ugye ott van a cég, melynek az egyik vezetője vagyok. Jóskával (Pintér József, a cég alapítója) 1992 óta dolgozunk együtt. Hálás vagyok neki, hogy segített a szakmai kibontakozásomban. A 24 év alatt több időt töltöttünk együtt, mint bárkivel az életünk során, minden rezdülését ismerjük a másiknak – eleveníti fel emlékeit.
A rengeteg elfoglaltság, sport és hobbi mellett az edzésekre már végképp nem jut ideje, de mint mondja, annyi egyéni és csapatverseny van, mellette pedig ott a Szolnoki Bajnokság is, hogy nincs szükség külön edzésre.
Számos alkalommal ingázik Abony és Székesfehérvár között, és sokat utazik a versenyek miatt is, de nem hagyná el Abonyt, mert ehhez a városhoz köti minden: a munka, a család, a helyi és a szolnoki barátok, és Pest közelsége miatt is teljesen ideális helynek tartja.
Kedvenc kupáját a Mesterek Tornáján szerezte
Szívesen emlékszik vissza első csapatára, a Szolnoki Planétákra, akikhez a mai napig hűséges maradt. Kéthetente szoktak játszani Szolnokon, kivéve nyáron. December végén aztán győztest is avatnak, aki egész évben a „legtöbb fát dobta” – ahogy ezt egymás között mondják. Az elmúlt négy évben a Szolnoki Bajnokság serlegét minden esztendőben Sass Tamás nyerte. Jelenlegi kitűzött célja az egyéni versenyekre való felkészülés, hogy kijuthasson különböző világversenyekre, például az AMF-re egyéniben, vagy az Európa Kupára.
- Szeretném az Év játékosa címet is megszerezni a pontszerző eredmények alapján, mert eddig mindig lecsúsztam róla, tavaly például negyedik lettem. Úgy érzem, hogy már Pesten is sikerült valamiféle tekintélyt kivívnom magamnak, - érzem a tekinteteken -, mert ez nem mindennapi, hogy valaki egy vidéki városból így kinője magát ebben a sportban. A jelenlegi csapatomban nagyon jól érzem magam, és remélem, hogy egyszer dobogó is lesz belőle – mondja zárásként.
Sok sikert kívánunk hozzá!
Interjú: Darányi Erika
Fotó: Szilágyi Tamás
Néhány eredmény:
2015 – Acapulco Open – Sopron – 1. helyezés
2015 – Mesterek Tornája – Budapest – 2. helyezés
2015 – Laurel Kupa – Székesfehérvár – 5. helyezés
2016 – Pins Kupa – 3. helyezés
A kezdetekről: A Szolnoki Planétákkal 2006-ban kezdte el versenyszerűen művelni a bowlingozást akkor még NB 1-ben, ahol edző nélkül egymást tanítva, formálva gyakoroltak, majd 2008-2009. tájékán meghívták az akkori szuperligát nyert pesti Diablohoz. Innen már csak felfelé ívelt a sportkarrierje, átkerült a GLOW-hoz, akikkel a magyar bajnokságban kétszer is megszerezték a 3. helyet, majd 2015 óta a jelenlegi csapatát, a szintén budapesti ACAPULCO Pingwin’s csapatát erősíti.
0
