Darányi Erika: 50 éve van az orvosi pályán. Gratulálok! A 3. számú körzet háziorvosi feladatain túl ellátja a Polgármesteri Hivatal és a vállalkozások üzemorvosi teendőit Abonyban, mellette Törtelen szintén fogad betegeket. Hogyan és mikor került Abonyba? Mi hozta a településünkre?

Dr. Gorszky Tivadar: Eredetileg budapesti vagyok. Sokáig dolgoztam a szomszéd községben,  Törtelen, aztán családi okok miatt egy pár évre Érdre költöztem a 70-es évek végén, de hiányzott a megszokott miliőm. Szerénytelenül azt kell állítanom, hogy a betegek egy részének is hiányoztam, és jelezték, hogy szeretnének újra Törtelen látni. Ott éppen betöltött volt a pozíció, így kerültem Abonyba, ahol kineveztek körzeti orvosnak. Három-négy évet töltöttem ekkor itt a 80-as években, a második fellépésem pedig kb. 10 éve kezdődött. Mivel szerették volna az emberek, hogy újra Törtelen praktizáljak, amikor üresedés volt, visszamentem. Ezt a rendelőt először béreltem, hogy el tudjam látni az abonyi vállalkozások üzemorvosi feladatait, majd hogy ne ingázzak ide-oda, jelentkeztem az önkormányzatnál az ingatlan megvásárlása okán, és kedvező fogadtatásra találtam. A törteli betegeimtől nem szakadtam el véglegesen, most is fogadom őket Abonyban, és hetente kétszer a késő délutáni órákban át is járok hozzájuk.

D. E.: Az elmúlt öt évtizedben sokféle embertípussal, betegséggel találkozhatott az orvosi rendelőben. Milyen betegségek jellemzőek a településen?

Dr. G. T.: A legnagyobb betegségcsoportot a szív-és keringési betegségcsoport adja, magas vérnyomás, szívproblémák stb. Nagyon komoly réteget érint a cukorbetegség különböző fokozatokkal. A mozgásszervi betegségek szintén szép számban fordulnak elő. Ezek részben a korosodással is összefüggenek, pl. a porckopás. A csontritkulás főleg a női lakosságot érinti egy bizonyos kor fölött. Sajnos úgy tűnik, hogy a daganatos betegségek előfordulása is egyre többeket veszélyeztet. Ez főleg azért hangsúlyos, mert ennek a csoportnak a kezelése igen komplikált és nem mindig sikeres. Jelentős kategóriát képviselnek a pszichés elváltozások is, amelyeket a szaporodó konfliktushelyzetek, a civilizáció különböző ártalmai váltanak ki, pl. a stressz. Ezekről csak mellékesen szoktak nyilatkozni, pedig nagyon hangsúlyos elváltozásokat képesek előidézni.

(Fotó: profession.hu)

D. E.: Hogyan lehetne ezen a negatív képen változtatni? Ki lehet jelenteni, hogy több a betegség most, mint néhány évtizeddel ezelőtt?

Dr. G. T.: Ha a pszichés eredetű, stressz által kiváltott betegségek csoportját vizsgáljuk, ma mindenképpen nagyobb réteget érint, mint az ezt megelőző években. A keringésszervi betegségek vonatkozásában nagyon sok új terápiás lehetőség merült fel, nagyfokú fejlődésen mentek keresztül, ezért pl. jóval kevesebb a fatális infarktusok száma, mint korábban, több korszerű készítmény áll rendelkezésre. Terápiás vonatkozásban minden megyeszékhelyen és nagyobb kórházakban működnek olyan intervenciós kardiológiai központok, ahol katéteres eljárásokat alkalmaznak, bővültek a vizsgálati lehetőségek is. Így nagyon sok olyan beteg megmenthető, akiknél azelőtt még ilyen beavatkozások nem történhettek meg. 

D. E.: Hogyan előzhetők meg a betegségek? Rengeteg elcsépelt tanács van, de mégis mi lehet az egészségmegőrzés praktikája? Tudatos életforma is kell hozzá, ami nem mindenkinek sikerül.

Dr. G. T.: Az egészségmegőrzésnek az életmódon belül három alappillére van: az egyik a megfelelő táplálkozás, a másik a mozgás, a harmadik pedig a stresszhelyzetek optimális kezelése. Magyarra lefordítva, nemcsak a táplálék összetétele a lényeg. Több mint tízmillió kémiai anyagot használunk, színezők, tartósítók, illatósítók stb. A vegyes táplálkozás szerepe is hangsúlyos, de a kalória bevitelre is oda kell figyelni. Nem mindenki tudja, de a mozgás a szervezet oxigénellátása miatt fontos. Ön például, ahogy ül, egy egységnyi oxigént fogyaszt, ha fut, 10 egységnyit, de egy élsportoló akár 30-szorosnyi mennyiséget is felhasználhat. A stressz szinte kikerülhetetlen, társadalmi probléma, kezdődik otthon, folytatódik a munkahelyen, az utcán, a közlekedésben és bárhol. Ha nincs kellő empátia, megfelelő kapcsolat, ami a stresszhelyzet kialakulását gátolná, az ember szorongva végzi a munkáját, nincs kellő összhang. Ezek olyan testi tüneteket eredményeznek, mint a vérnyomás-emelkedés, migrén stb. Véleményem szerint a propaganda, az ismeretterjesztés nagyon fontos, de a lehetőségeket is meg kellene hozzá teremteni.

Azt kell elérni, hogy az embernek szükséglete legyen az egészséges életmód, a mozgás. Amíg nem lesz szüksége a mozgásra, nem ismeri fel, nem fordul a tudata, nem fogja csinálni, mert szenvedésnek fogja fel, hogy el kell menni futni. A táplálkozás nehezebb dolog. A tízórai, uzsonna nem volt egy felesleges dolog régebben. Az egyenletesebb felszívódás miatt a naponta többszöri táplálkozás fontos. Ma már sokan csak naponta egyszer esznek, reggel bekapják a kávét, dolgoznak, hajtanak, este aztán teletömik magukat. Ez életforma lett. Ezt a problémát egy jóval hatékonyabb felvilágosítással kellene megoldani.

(Fotó: nlcafe.hu)

D. E.: Úgy tudom, bárki kérhet egészségmegőrzéssel, táplálkozással kapcsolatos tanácsokat a háziorvosától, nem kell, hogy panasza legyen. Az interneten nehéz kiszűrni a valós, használható dolgokat.
 
Dr. G. T.: Természetesen, bárki bejöhet tanácsot kérni. Az interneten rengeteg a félrevezető, fals információ. Ezektől a dolgoktól nem szabad csodát várni, a mindennapok során azt is tapasztalhatjuk, hogy újratermelődnek ezek a dezinformációk. 

D. E.: Mennyire valósak a problémák, melyekkel a betegek Önhöz fordulnak?

Dr. G. T.: Nézze, nekem minden problémát valósnak kell elfogadnom. Abból nem indulhatok ki, hogy valótlanságot állít a beteg. Lehet, hogy túlértékeli, túldimenzionálja a panaszait, de ennek kell, hogy legyen pszichés háttere. Nem vagyunk egyformák, ahogy előbb említettem volt, és mindenki másként éli meg a betegségét, van aki könnyebben viseli, van aki kombinál, különböző következtetéseket von le a bajával kapcsolatban, de ez azért van, mert aggódnak. Miután azt szokták mondani, hogy minden betegség pszichoszomatikus, a pszichét nekem is fel kell térképeznem egy kicsit, a páciens viszonyulását az adott szomatikus panaszaihoz vagy tüneteihez.

D. E.: Mi a véleménye az öndiagnózisról?

Dr. G. T.: Elő szokott fordulni. Nem biztos, hogy azonnal le kell söpörni az asztalról, hanem ezt át kell beszélni. Van, amikor a betegnek tulajdonképpen igaza van. Meglehetősen közismert jelenség, hogy ha valakinek a családjában a rosszindulatú betegségek halmozottan fordulnak elő, akkor a családtagnál kialakulhat betegségfóbia, ami nem teljesen alaptalan, hiszen a gyakori előfordulás utalhat valamiféle molekuláris eltérésre, ami örökletes is lehet. Ez azonban nem azonos az örökletes betegségekkel és nem is bizonyított, de a szakmai kérdések között is szerepel, hogy a családban előfordult-e már ez és ez a betegség, tehát igenis helye van ennek a problémának a megvitatatásában. Ha eleve azért jön a páciens, hogy feltételez valamit, csípőből nem utasítható el, hanem meg kell beszélni, és ha ez neki nagy pszichés terhelést jelent, akkor ki kell vizsgálni abban az irányban, mert az a leginkább megnyugtató részére, ha sokrétűen meggyőződik arról, hogy az aggodalma felesleges. Ez az én szakmai filozófiám, igyekszem az ismereteim szerint végezni a dolgomat, szomatikus (testi) és pszichés vonatkozásban is vizsgálni egy beteget, egy problémát.

D. E.: Az emberek sokszor azért nem mennek orvoshoz, mert a vizsgálatokat hosszadalmas procedúrának tartják, és nem szeretnének időt áldozni erre, vagy éppen a munkahelyükön nem tolerálják.

Dr. G. T.: A beteget először meg kell vizsgálni, ez egy alapszabály. Az ember nem hagyatkozhat csak a tapasztalataira, mert ez a szakma sokrétű és végtelen. Nagyon fontos a beteg fizikai vizsgálata, mert egy torokfájdalomra panaszkodó beteg kapcsán kiderülhet, hogy vakbélgyulladása van. Természetesen, a vizsgálat után is tévedhet az ember, hiszen a legbonyolultabb képződmények vagyunk a Földön. De legalább azokat az ismereteket szerezzük meg, amely ebben a vizsgálati eljárásban kiderülhet. Majdnem mindenkinél készül labor- és EKG vizsgálat, melyek nem vesznek olyan sok időt igénybe, ha szükséges, kiterjesztett vizsgálatot is végeztetünk.

Táplálékpiramis (Fotó: hitbol.hu)

D. E.: Az orvos-páciens kapcsolata egyrészt bizalmi, sok esetben előfordul, hogy a beteg csak jó szóra, beszélgetésre vágyik. Volt-e már olyan betege, akihez kötődött?

Dr. G. T.: Mindenképpen empátiára van szükség a beteg iránt, és mivel engem tisztelt meg a bizalmával, hogy rám bízza a betegsége gyógyítását, avagy megelőzését, morális kötelességem, hogy empatikusan viselkedjek a beteggel, hiszen az ő személyiségét, pszichés állapotát nekem valamennyire ismernem kell. Nincs két egyforma beteg, nincs két egyforma tüdőgyulladás. Minden beteget másképpen kell megközelíteni, meggyőzni. Én szeretem elmagyarázni, hogy értse, mit miért teszünk, mire gondolok az ismereteim alapján. Mindenképpen ki kell alakulnia egy kötődésnek. Ez természetesen egy általános dolog, de egy krónikus betegségben ez velejárója az ellátásnak. Pl. ha valaki megrándítja a bokáját, természetesen ez alacsonyabb síkon működik.

D. E.: Voltak-e kirívó vagy emlékezetes esetek a szakmája során az elmúlt évtizedekben? Akár pozitív, akár negatív?

Dr. G. T.: Ami egy orvos számára emlékezetes, az szinte naponta előfordul. Kirívónak talán nem nevezném, de tegnap is volt egy olyan esetem, amikor a 80 éves néni arra panaszkodott, hogy sokkal fáradékonyabb, mint pár nappal előtte. Szed gyógyszereket, kezelve van, és ha ő azt mondja, hogy kórosan fáradt, én nem mondhatom neki csupán azt, hogy meleg van, folyadékhiánya van, vagy kiszáradt - természetesen attól is lehet valaki a szokásosnál kifejezetten fáradtabb. A gyomrát is fájlalgatta, megnéztem, de nyomásérzékenység nem volt. Tüdeje tiszta volt, légzése szabad. Mondta, hogy hányingere van, émelyeg. A színe is rendben volt, nem volt szürke, nem volt verítékes. De tudom azt, hogy egy alsófali infarktus kezdődhet alhasi gyomortájéki fájdalommal. A vérnyomása viszonylag rendben volt, csináltunk egy EKG-t. Összehasonlítottam a korábbi EKG eredményekkel és voltak eltérések. Akkor kórházba került és mérlegelték, hogy katéteres szívvizsgálatra küldik. Infarktusmegelőző állapotba került, ami szokatlan jelenség. Ezért nagyon fontos, hogy megvizsgáljuk a beteget, mert nem volt mellkasi fájdalma, ami tudjuk, hogy igen kardinális tünet. Ebből is levontam a tanulságokat, amely részben a tapasztalatokból, részben az ismeretekből adódott.

D. E.: Mi motiválja, hogy ötven éve rendületlenül a pályán van?

Dr. G. T.: Elsősorban szakmának tekintem az orvoslást. Nem szeretem a nagy szavakat, mint pl. a hivatást. Amennyire lehet, az ember szerezzen minél több korszerű ismeretet, hiszen ezek állandóan változnak. Biztosan hallotta már azt a mondást, hogy ami a ma igazsága, az a holnap tévedése, és fordítva. Meg kell próbálnia az embernek szinten tartani a szakmai tudását. Nem szabad más orvosokat hiúságból lebecsülni, mert az ismeretanyag, a tudás végtelen dolog, a tévutak cáfolatából tevődik össze. A ma elfogadott ismeretek összerázódnak, kialakulnak, és ezek 10 év múlva már kritika, helyreigazítás mentén meg fognak változni, de ezt nem tudhatjuk előre. Naprakész tudásra van szükség. Hogy mennyire hálásak a betegek? A beteg mindig egy kicsit kételkedik. Ahhoz, hogy minél kevésbé kételkedjen, meg kell próbálni megteremteni azt a bizalmi kapcsolatot, hogy a beteg tudja azt, érezze azt, hogy az orvos jót akar neki, segíteni akar neki, szeretne részt venni a problémája megoldásában. A hála, mint olyan, ha egy beteg meggyógyul. Ez egy pozitív élmény, ami az orvosnak is sikerélményt jelent.

A motiváció számomra az a szembesítő élmény, ami egy jó diagnózis felállításával megalapozza a szükséges, lehetséges terápiát. Mindenki szeret úgy dolgozni, hogy a munkáját mások is elismerik és önmagának is megnyugvást szerez, mert megtette azt, amit tud, és nem tévedett, ami pozitív. Hangsúlyozom, hogy nincs olyan dolgozó szakember - lehet ez az orvosokra hatványozottan igaz -, aki ne tévedne. 100 %-os diagnózis, terápia nem létezik. Tévedés, revízió mindig előjöhet, persze törekedni kell arra, hogy ezek a hibák minél kisebb mértékben forduljanak elő.

D. E.: Általában csak panasszal fordulunk orvoshoz, és természetesnek vesszük, hogy meggyógyítanak. Előfordul, hogy valaki azért jön vissza, hogy megköszönje a segítséget?

Dr. G. T.: Bármilyen hihetetlen, előfordul ilyen is. Nem mindennapos, de volt egy olyan esetem is, hogy valaki évek óta köhögött, megjárta az összes tüdőgondozót és gégészetet, és kiderült, hogy refluxa van. Alkalmaztunk egy savlekötő kezelést és megszűnt a köhögése. Ebben a helyzetben is megköszönték a segítséget, és ez persze jóleső dolog és sikerélmény az orvosnak, a betegnek is.

D. E.: Szükség van a pozitív dolgokra, hiszen nagyon sok a haláleset és a gyógyíthatatlan betegség.

Dr. G. T.: Van olyan betegségcsoport, ahol sok a negatív komponens. Ha egy rosszindulatú daganatos betegségről beszélünk, ahol már különböző áttétek képződtek, a hatástalan beavatkozások a sikerélmények halmazát csökkentő tényezők. 

D. E.: Mivel tölti legszívesebben a szabadidejét, amikor nem praktizál? Jut még egyáltalán ideje másra?

Dr. G. T.: Nálam nem fordul elő olyan nap, hogy ne olvassak. Nálam ez szükséglet, legyen az a neten történő barangolás, ha valaminek utána akarok nézni, vagy irodalmi, történelmi mű, de nálam elképzelhetetlen egy nap olvasás nélkül.

Interjú: Darányi Erika

Kapcsolódó hírek:
Őket köszöntötték Semmelweis-nap alkalmából Abonyban - Elolvasom ide kattintva --> abony.hu

Kategória   Hírek